Íme, kedveseim

Ecce carissimi
Népénekek ádventre
Processziós ének Dallam: 5. tónusú antifóna-típus és a karácsonyi Izajás olvasmány tónusa. A verzus szabad dallamalakítás. Szöveg: Fordítás a régi magyar liturgiából. Forrás: ÉE 13 (84. oldal), GH 1 (3. oldal)

Az előénekesek a szentély előtt állva hívogatják az Egyház nevében a hívőket: lássák meg az ádventben az élet és a történelem nagy ádventjének képét. Készüljenek föl a halál és ítélet napjára, mely egyszerre „nagy és rettenetes”, ugyanakkor „gyönyörűséges”, mert a balga szüzek előtt bezáratik az ajtó, az okosakat biszont beengedik a mennyei Vőlegénynek és az Egyháznak menyegzőjére.

A szólóversben az alsó szólam elhagyható. Ádventi szertartások (misék, zsolozsmák, gyertyagyújtás) bevezető éneke.

Kotta

V. Íme, kedveseim, az ítéletnek ama nagy és rettenetes napja előttünk áll, elmúlnak a mi napjaink, és sebesen eljön a mi Urunknak gyönyörűséges Ádventje. Gyakori szózatával int immár minket és mondja: mielőtt bezáratik a paradicsomnak ajtaja, mindannyiótok sietve igyekezzék, hogy bemenvén abba, mindörökké az Úrral uralkodjék! R. Készüljetek föl tehát, ti mindnyájan, hogy megláthassátok a halhatatlan Jegyest, s tiétek legyen majd a mennyek országa! V. Íme, a mi anyánk, Jeruzsálem, nagy megindultsággal kiált flénk és mondja: "Jöjjetek, jöjjetek drága gyermekeim, jöjjetek hozzám!" R. Hogy megláthassátok...