Bűnös néped sírva kiált hozzád

Népénekek ádventre
Népének
Dallam: Magyar Cantionale, 17. század. Szöveg: Németh I., kissé javítva. Forrás: ÉE 12 (83. oldal)

A „sötétségben és halál árnyékában ülőknek” éneke. 3. versszak: Mózesnek lángoló csipkebokor mutatta Isten jelenlétét, aki választott népét jött megszabadítani az egyiptomi rabságból. Így jön szabadításunkra Isten Karácsonykor. Az égő, még sértetlen csipkebokorban az Egyház költészete Mária termékeny szüzességének képét is látja.

Énekelhető e szöveg az „Angyaloknak nagyságos asszonya” (ÉE 232) dallamára is.

Kotta

(1) Bűnös néped sírva kiált hozzád:
Ne fordítsd el üdvösséges orcád!
Jöjj, apaszd el könnyeinknek árját,
igazítsd el üdvösségünk útját!

(2) Téged hirdet a próféták szája,
epedve vár a nemzetek vágya,
te vagy a kulcs, mely a poklot zárja,
és a mennyet előttünk kitárja.

(3) Lángol immár Mózes csipkebokra,
szabadulás vár a bús rabokra,
jöjj el, Urunk, jöjj már váltságunkra,
ne nyeljen el örök halál torka.