Jöjj, Szentlélek Isten, jöjj

Veni, Sancte Spiritus
Pünkösd
Szekvencia
Dallam: Liber Usualis. Szöveg: Babits Mihály fordítása. Forrás: ÉE 569 (697. oldal), GH 226 (219. oldal)

Az ezredforduló körül keletkezett csodálatos ünnepi vers, az Egyház fohászkodása a Szentléleknek az egyes hívők lelkében jelentkező munkálkodásért.

Kotta

Veni, Sancte Spiritus, et emitte caelitus lucis tuae radium. Veni, pater pauperum, veni, dator munerum, veni, lumen cordium. Consolator optime, dulcis hospes animae, dulce refrigerium. In labore requies, in aestu temperies, in fletu solatium. O lux beatissima, reple cordis intima tuorum fidelium, Sine tuo numine nihil est in homine, nihil est innoxium. Lava, quod est sordidum, riga, quod est aridum, sana, quod est saucium. Flecte, quod est rigidum, fove, quod est frigidum, rege, quod est devium. Da tuis fidelibus in te confidentibus sacrum septenarium. Da virtutis meritum, da salutis exitum, da perenne gaudium. Amen, alleluja. Jöjj, Szentlélek Isten, jöjj, áraszd ki a mennyekből fényességed sugarát. Jöjj, ki árvák atyja vagy, jöjj, ki szívek lángja vagy, ajándékos jóbarát. Te vagy a Vigasztalás, drága vendég, lelki Társ, te az édes enyhülés. Gondok között nyugalom, hőség ellen oltalom, zokogásban könnyülés. Jöjj, és töltsd be híveid titkos mélyű szíveit, boldogító égi tűz! Semmi, semmi Nélküled az emberben nem lehet, semmi tiszta, semmi szűz. Mosd, amit a szenny belep, öntözd, ami eleped, seb fájását csillapítsd! Ami dermedt, élesztgesd, ami fagyos, melengesd, ami hibás, igazítsd! Benned minden bizalom, osszad, osszad pazaron hét szent ajándékodat. Adj érdemre jobbulást, üdvösséges kimúlást, örök vígasságot adj! Amen, alleluja.