Magyarázat
A világ sötétségében élő, a végső megváltásra váró Egyház már az ádvent lelkületét éleszti magában, s így kiált Urához éjjel és nappal, vagyis az imádságban és könyörgésben el nem fáradva. „Emeljétek föl fejeteket, mert közel már a ti megváltástok.”
Kotta
Jusson színed elé az én imádságom, hajtsd oda füledet könyörgésemre!
(1) Uram, én szabadulásom Istene, *
kiáltok nappal és éjjel tee/lőtted.
(2) Mert megtelt bajokkal az én lelkem, *
és életem az alvilághoz köze/ledett. ANT.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.
- Kíséret #1 (104.4 kB)
- Kíséret #2 (97.6 kB)