Uram, mi Urunk

Domine, Dominus noster
Évközi 29. vasárnap
Kommunió Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 8,2, Zs 8 Forrás: GH 392 (370. oldal)

Az ember ámulattal szemléli Isten nagyságát és kegyességét. „Mi az ember fia, hogy őt meglátogatod?” – most, a szentáldozásban is!

Kotta

Uram, mi Urunk, míly csodálatos a te neved az egész földön!

(1) Uram, mi / Urunk! * míly csodálatos a te neved az egész / földön!
(2) Míly magasztos a te dicső/séged * minden egek / fölött! ANT.

(3) Kisdedek és csecsemők szája által vitted végbe a dícséretet ellenségeid / miatt, *
hogy elhallgattasd az ellenséget és a / káromlót.
(4) Látom az eget, a te ujjaidnak alko/tását, *
a holdat és a csillagokat, melyeket te ren/deltél. ANT.

(5) Micsoda az ember, hogy megemlékezel / róla? *
mi az ember fia, hogy őt megláto/gatod?
(6) Csak egy kevéssel tetted őt kicsinyebbé az angyaloknál, †
dicsőséggel és tisztességgel koro/náztad, *
és kezed minden művei fölé állí/tottad. ANT.

(7) Mindeneket lábai alá vetettél, † a juhokat és minden házi állatokat, *
azonfelül a mezőknek / vadjait.
(8) Az égi madarakat és a tenger / halait, *
melyek bejárják a tenger ösvé/nyeit.
(9) Uram, mi / Urunk! * míly csodálatos a te neved az egész / földön! ANT.