Magyarázat
Isten földi áldásai, melyeket különösen az aratás, begyűjtés, szüret idején tapasztalunk, jelei annak a tápláléknak, melyet a szentáldozásban veszünk magunkhoz. Mily szép, hogy Isten a vele való egyesülést , éppen teremtett javain, a kenyéren és boron keresztül akarta megvalósítani!
Kotta
Munkálkodásod gyümölcsével betöltöd a földet, kenyeret hozol a földből, s bor vidámítja az ember szívét.
(1) Áldjad, én lelkem az / Urat, *
én Uram, Istenem, felmagasztaltattál mindenek / fölött.
(2) Dicsőségbe öltöztél és ékes/ségbe *
fényesség a te / köntösöd. ANT.
(3) Mely igen magasztosak a te műveid, Uram, †
mindeneket bölcsességgel / tettél, *
a te alkotásaid betöltik a / földet.
(4) Kibocsátod lelkedet és életre / kelnek, *
és megújítod a földnek / színét. ANT.
(5) Az Úrnak dicsősége örökké / tartó, *
örvendezzék az Úr az ő / művein!
(6) legyen gyönyörűsége az én éne/kemben, *
én pedig hadd gyönyörködjem az / Úrban! ANT.
- Kíséret #1 (646.5 kB)
- Kíséret #2 (123.4 kB)