Magyarázat
Jó nekünk itt lennünk, itt laknunk Urunk Egyházában, a templomban. A mennyei Atya jóindulattal néz le ránk, mert az ő Fölkentjének, Krisztusnak arca ragyog fölöttünk, s az Atya mibennünk saját, egyszülött Fiát látja. Minden szentmise Krisztusnak és az Egyháznak egységét erősíti, s az Egyház bátran elmondhatja: „Élek ugyan, de már nem is én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
Kotta
(1) Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura! *
kívánkozik és sóvárog az én lelkem az Úr csarnokai / után.
(2) Mert a madár házat talál magának, †
s a gerlice is fészket, hová fiait helyezze, *
oltáraidnál, Seregek Ura, én Királyom, és én / Istenem. ANT.
(3) Boldogok, akik a te házadban laknak, Uram,*
örökkön örökké dicsérhetnek / téged.
(4) Nap és védőpajzs az Úr, az Isten, *
kegyelmet és dicsőséget / ád az Úr. ANT.
Dicsőség az Atyának és Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.
- Kíséret #1 (713.6 kB)
- Kíséret #2 (145.4 kB)
- Kíséret #3 (136.4 kB)