Elfogadod, Isten

Acceptabis Sacrificium
Évközi 16. vasárnap
Kommunió
Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 50,21; Zs 50 Forrás: ÉE 599 (752. oldal), GH 329 (311. oldal)

Az Úrtól kaptuk a föld termését, a kenyeret és a bort. A mise felajánlásában „tieidet a tieidből neked ajánljuk föl”, vagyis Isten saját adományait használtuk föl áldozati tárgyként. De ez csak akkor vált igazi áldozattá, amikor Krisztus saját testévé és vérévé lényegítette át (átváltoztatás). Ez már Istennek kedves, elfogadott áldozat volt, s a kenyérben és borban átadott önmagunkat is elfogadta, átváltoztatta. Ennek az átistenítésnek végpontja a szentáldozás: áldozatunk elfogadásának pecsétje. Önmagunkat adtuk? Most Isten adja önmagát.

Kotta

Elfogadod, Isten, igaz áldozatunkat, s a felajánlást, mit oltárodra hoztunk.

(1) Tiszta szívet teremts bennem, ó / Isten *
és az igaz lelket újítsd meg / bensőmben.
(2) Ne vess el engem orcád / elől *
és szent Lelkedet ne vond meg / tőlem. ANT.

(3) Add vissza nekem a te üdvösséged / örömét *
és készséges lélekkel erősíts meg / engem.
(4) Hadd tanítsam meg a bűnösöket a te / utadra *
és az istentelenek majd megtérnek / Hozzád. ANT.

(5) Nyisd meg, Uram / ajkamat *
és szám a te dicséretedet / hirdeti.
(6) A töredelmes lélek az Istennek tetsző / áldozat *
a megtört és alázatos szívet, ó Isten, meg nem / veted. ANT.