Magyarázat
Az elesett ember Istenhez emeli lelkét, tőle várja, hogy megszabadítsa az Ős-Ellenségtől.
Kotta
Hozzád emelem, Uram, az én lelkemet, —
én Istenem, tebenned bízom, pirulnom ne kelljen, †
és ne nevessenek rajtam az én ellenségeim,
R. mert akik /téged várnak *
meg nem szégye/nülnek.
V. Igazgass engem a te igazságodban, és taníts /engem, †
mert te vagy, Isten, én Üdvözítőm, —
és egész nap téged /várlak. R.
V. Tekints reám, és könyörülj rajtam, Uram, †
őrizd meg lelkemet, és ments / ki engem, *
ne szégyenkezzem, hiszen ben/ned bíztam. R.
- Kíséret #1 (200.7 kB)