Magyarázat
Az áldozás az egyesülés (= communio) szentsége. Az áldozati lakoma, melynek asztalát nem mi, hanem az Úr, a mi jó Pásztorunk teríti meg nekünk, azzal az Istennel egyesít, akinek áldozatunkat bemutattuk. „S vele együtt minden javak hozzám áradnak” - melyeket a zsoltár énekel meg, miközben Őhozzá járulunk.
Kotta
(1) Az Úr az én Pásztorom, nincsen hiányom / semmiben, *
zöldellő réteken ád helyet / nékem.
(2) Csöndes folyóvizek mellett nevelt föl / engem, *
felüdítette az én / lelkemet. ANT.
(3) Az igazság ösvényein vezetett / engem, * az ő ne/véért.
(4) Ha a halál völgyében járok is, nem félek a / rossztól, *
mert te ott vagy / velem. ANT.
(5) A te vessződ és pásztor/botod, * megvigasztal / engem.
(6) Asztalt terítesz / nekem, * hogy szorongatóim szégyent / valljanak. ANT.
(7) Megkented olajjal / fejemet, * színültig töltöd / kelyhemet.
(8) És a te irgalmasságod kísér / engem, * életemnek minden / napján.
(9) Hogy az Úr házában / lakjam, * időtlen / időkig. ANT.
- Kíséret #1 (766.8 kB)
- Kíséret #2 (159.0 kB)