Magyarázat
Legrégibb áldozási énekünk, az őskeresztények eredetileg egyetlen kommúnió-éneke. Az egész év folyamán bármilyen misében énekelhető. Miközben az oltárnál ízleljük és megtapasztaljuk, hogy milyen édes az Úr, a zsoltár a szentségnek további áldásait énekli. E kenyér a testvériség eszközlője, az erények és az igazi élet élesztője, és biztosíték (az örök dicsőség záloga) arra, hogy nem csalódnak az Úrban bízók, mert egykor színről színre látják majd azt, akit most e szentségben ízlelnek.
Kotta
(1) Áldom én az Urat minden / időben, *
az ő dicsérete mindenkor / ajkamon.
(2) Az Úrban dicsekszik az én / lelkem, *
hallják meg ezt a szelídek és vigad/janak! ANT.
(3) Magasztaljátok az Urat / énvelem, *
és dicsőítsük mind együtt az ő / nevét.
(4) Járuljatok hozzá, és megvilágosultok / nála, *
és a ti orcátok meg nem / szégyenül. ANT.
(5) Jertek fiaim, és hallgassatok / engem: *
az Úr félelmére tanítlak / titeket.
(6) Tartóztasd nyelvedet a / rossztól, *
és ne szóljanak hamisságot / ajkaid. ANT.
(7) Fordulj el a rossztól és a jót / cselekedd, *
keresd a békét és azt kö/vessed.
(8) Megőrzi az Úr az ő szolgáinak / lelkét, *
és nem csalódnak, kik őbenne / bíznak. ANT.
- Kíséret #1 (676.4 kB)
- Kíséret #2 (133.2 kB)