Magyarázat
Míg sóhajtozva viseljük földi lakozásunk terhét (vö. 2Kor 5,1–4), az Úrtól kérünk szabadulást, és ugyanakkor az áldozásban máris megtapasztaljuk, hogy „míly nagy, Uram, a te édességed sokasága”.
Kotta
(1) Tebenned bíztam, Uram, meg nem szégyenülök mindö/rökké, *
a te igazságod által szabadíts meg / engem!
(2) Hajtsd hozzám / füledet, *
siess, hogy kimentsél / engem! ANT.
(3) Mily nagy, Uram, a te édességed soka/sága, *
melyet elrejtettél a téged / félőknek.
(4) Melyet azoknak készítettél, akik benned / bíznak, *
s az emberek szeme láttára nekik / adod. ANT.
(5) Elrejted őket a te arcod rejte/kében, *
az emberek háborgatása / elől.
(6) Megoltalmazod őket a te hajlé/kodban, *
a nyelvek támadása / ellen. ANT.
(7) Szeressétek az Urat, minden szentjei, †
a hűségeseket megtartja / az Úr, *
és a kevélyen cselekvőknek bőségesen / megfizet.
(8) Bátran viaskodjatok, és erősödjék meg a / szívetek, *
mindnyájan, kik az Úrban / bíztok! ANT.
- Kíséret #1 (141.0 kB)