Az Úrhoz kiáltottam

Ad Dominum
Évközi 8. vasárnap
Graduále Bibliai szakasz: Zs 119,1–2.5 Forrás: ÉE 608 (759. oldal), GH 289 (279. oldal)

A földön zarándokló Egyház számkivetettnek érzi magát. E „kis idő” nekünk nagyon is hosszú, míg a minket körülvevő gonoszságtól háborgatva, kísértve kell magunkat tisztán megőrizni. Az isteni védelmet kérte számunkra Főpapunk, s kéri a mai misében is: „ Nem kérem, hogy vedd ki őket, Atyám, a világból, hanem, hogy őrizd meg őket tisztán a rossztól!” (Jn 17,15)

Kotta

Az Úrhoz kiáltottam, midőn háborgattak engem * és az Úr meghallgatott engem.

V. Uram, szabadítsd meg lelkemet †
a hazug ajkaktól, * és az ál/nok nyelvtől.
ÉS AZ ÚR MEGHALLGATOTT ENGEM.
V. (!) Jaj nékem, mert hosszúra nyúlik zarándokságom ideje *
régóta van már számkivetésben az / én lelkem.
ÉS AZ ÚR MEGHALLGATOTT ENGEM. AZ ÚRHOZ KIÁLTOTTAM.