Magyarázat
Örvendezünk a megtapasztalt húsvéti szabadításon, hálát adunk a sok jóért, amit a teremtésben, a megváltásban, és napról napra az Egyházban kapunk. Ebben a megtapasztalt irgalomban bízunk a Mennybemenetel és az Ítélet napja közti „kis időben” is, melynek sok nehézségei között néha úgy érezzük, elfeledkezett rólunk az Isten.
Kotta
Irgalmadban bízom, Uram, örvend a szívem szabadításodban, éneklek az Úrnak, ki jót adott nékem.
(1) Uram, meddig felejtesz el engem íly / nagyon? *
meddig fordítod el orcádat / tőlem?
(2) Meddig kell még gondok közt lenni / lelkemben? *
fájdalmat hordozni szívemben / naponként? ANT.
Dicsőség az Atyának és /Fiúnak, * és Szentlélek /Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor, *
és mindörökkön örökké, ámen! ANT.
- Kíséret #1 (124.8 kB)
- Kíséret #2 (116.3 kB)