Magyarázat
Amikor az áldozatot az oltárra visszük, Istent kérjük, hogy tartsa meg gyenge lábunkat az igaz úton, csak így jelenhetünk meg igazságban az oltár előtt, az ő felséges jelenlétében.
Kotta
(1) Léptemet te vezéreljed, és tartsd meg ösvényeden,
hogy soha meg ne inogjon, s másfele ne térüljön!
R. Ó, mutasd meg nagy jóvoltod, mindenek hadd csodálják,
mert te vagy biztos oltalmunk, kik üdvük tőled várják.
hogy soha meg ne inogjon, s másfele ne térüljön!
R. Ó, mutasd meg nagy jóvoltod, mindenek hadd csodálják,
mert te vagy biztos oltalmunk, kik üdvük tőled várják.
(2) Ó, halld meg igaz ügyemet, hallgasd meg imádságom,
és figyelmezzél énhozzám, ne vesd meg kiáltásom! R.
(3) Úgy őrizd, Uram, lelkemet, mint szemeidnek fényét,
szárnyaid árnyékában végy, tartsd távol ellenségét! R
(4) Én egykor igazságodban megjelenvén előtted,
meglátom felséged színét, s boldogít dicsőséged. R
és figyelmezzél énhozzám, ne vesd meg kiáltásom! R.
(3) Úgy őrizd, Uram, lelkemet, mint szemeidnek fényét,
szárnyaid árnyékában végy, tartsd távol ellenségét! R
(4) Én egykor igazságodban megjelenvén előtted,
meglátom felséged színét, s boldogít dicsőséged. R
- Kíséret #1 (388.8 kB)
- Kíséret #2 (219.3 kB)