Ragyogtasd fel arcod

Illumina faciem
Évközi 4. vasárnap
Kommunió Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 30,17–18; Zs 30 Forrás: ÉE 595 (747. oldal), GH 272 (262. oldal)

Az Isten felé haladásunk közben érezzük a visszahúzó erőket, a különféle rabságok kötelékeit. A szentáldozásban bíztatóan ragyog ránk az Úr arca, s morzsánként máris nekünk ajándékozza azt az igazi szabadságot, melyet kérünk tőle. Reá kell bíznunk magunkat, egész életünket és sorsunkat, egész kicsiny-voltunkat az ő kezébe kell tennünk ebben a szent pillanatban.

Kotta

Ragyogtasd fel arcod szolgád fölött, Isten, s szabadíts meg engem irgalmasságodban.

(1) Tebenned bízom, Uram, meg nem szégyenülök / örökké *
a te igazságod által szabadíts meg / engem.
(2) Légy nekem oltalmazó / Istenem *
hogy szabaddá tégy / engem. ANT.

(3) Mert erősségem és menedékem / vagy Te *
és a te nevedért vezérelsz engem és gondomat / viseled.
(4) Kezedbe ajánlom az én / lelkemet *
megváltottál engem Uram, igazság / Istene. ANT.

(5) Örvendezek és vigadok a te irgalmasságodban †
mert kicsiny-voltomban tekintetre / méltattál *
és megláttad lelkemet a szorongatások / között.
(6) Én pedig tebenned bíztam, Uram †
és mondtam: te vagy az én / Istenem *
kezedben az én / sorsom. ANT.