Magyarázat
Az alázatosságból eredő derűs nyugalomról. A 130. zsoltár verses átdolgozása.
Kotta
(1) Szívem, Uram, nem fuvalkodott fel,
nem is néztem föl rád kevély szemmel,
nagy dolgokra, túlságra nem vágytam,
erőm fölött csodákra nem jártam.
nem is néztem föl rád kevély szemmel,
nagy dolgokra, túlságra nem vágytam,
erőm fölött csodákra nem jártam.
(2) Csendesítem, sőt némítom lelkem,
hogyha Uram, titkaidat sejtem.
Mint csecsemő az anyai ölben,
csak hallgatok, bízom, Uram, csöndben.
hogyha Uram, titkaidat sejtem.
Mint csecsemő az anyai ölben,
csak hallgatok, bízom, Uram, csöndben.
- Kíséret #1 (480.8 kB)