Második keresztúti ájtatosság

Ájtatosságok Nagyhétre
Egyéb
Ájtatosságok nagyböjtre
Egyéb
Ájtatosságok a szenvedés idejére
Egyéb
Forrás: ÉE 696 (1050. oldal)

Az esztergomi Praeorator szerint.

Kotta

Bevezetés

Ének: Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
utad, Jézus veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
szíveinkbe szenvedésed!

ELŐIMÁDKOZÓ:
Isteni Üdvözítőnk, mi bűnösök vétkeztünk, és te szenvedtél ártatlanul a keresztúton és a kereszten. Ide juttattak vétkeink. Töredelmes szívvel szánjuk és bánjuk életünk minden bűnét, amelyekkel téged, legnagyobb jótevőnket hálátlanul megbántottunk. Hogy szeretetünket megmutassuk és vétkeinkért megkérleljünk, követünk keresztutadon. Add meg lelkünk üdvösségére és a tisztítótűzben szenvedő lelkek segítségére Anyaszentegyházadnak a keresztút járására engedélyezett búcsúit. Ámen.

I. Pilátus halálra ítéli Jézust

ÉNEK: Áll a gyilkos, nagy ítélet
rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Akkor kezükbe adta őt Pilátus, hogy megfeszítsék!” (Jn 19,16) Pilátus háromszor jelenti ki Jézus ártatlanságát, és mégis halálra adja az Isten-embert. Az isteni Bárány némán fogadja a halálos ítéletet, és készséges szívvel megy értünk és helyettünk a halálba. Uram, ha most megítélnél, ártatlannak találnál minket? De ha hiba nélkül lennénk is, add, hogy mindig türelmesen viseljük az igazságtalan megítéléseket. Add meg azt is, hogy szavainkra mindig vigyázzunk.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

II. Jézus vállára veszi a keresztet

ÉNEK: Itt van már a kereszt fája,
hurcolnod kell Golgotára,
Uram, én meg puhán, restül
vonakodom a kereszttől.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

Krisztus Urunk „keresztjét hordozván kiment a Golgotára.” (Jn 19,17) Mezítláb, töviskoszorúval, vállán a súlyos kereszttel megkezdi keresztútját, és behinti azt könnyeivel, szent vérével. Add Uram, hogy készséges szeretettel és türelemmel hordozzuk mindennapi keresztünket.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

III. Jézus először esik el a kereszttel

ÉNEK: Botlik, roskad szegény tested,
nem bírja a nagy keresztet.
Földre sújtód, jaj! én voltam,
ki oly sokszor elbotoltam.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Betegségeinket ő hordozta, s fájdalmaikat ő viselte.” (Iz 53,4) Kimerült, agyongyötört Üdvözítőnk nem bírja el bűneink rettenetes súlyát. A földre roskad, de újra fölkel és tovább járja értünk a keresztutat. Mélységes bánattal siratjuk a magunk elestét, elkövetett bűneinket. Bocsásd meg azokat, Uram! Ezentúl kitartunk melletted, ha kell, a halál árán is.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

IV. Jézus szent anyjával találkozik

ÉNEK: Ó jaj, látod jönni szemben
édesanyád, gyötrelemben.
Ó csak én véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Ó, mily nagy volt ama drága Szűzanya szomorúsága Egyszülött szent Magzatán.” (Stabat Mater) Minő szívszaggató fájdalom az Anyának így látni szent Fiát! És minő keserű gyötrelem a Fiúnak édesanyja szenvedése. Uram, tedd fogékonnyá szívünket mások szenvedése iránt.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

V. Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

ÉNEK: Vinni terhed, segítségül,
itt van Simon Cirenéből.
Bárcsak én is, bűnös lélek,
keresztemmel követnélek!

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.” (Lk 23,26) Cirenei Simon eleinte csak kényszerűségből viszi a keresztet, de amint az elgyötört Úr Jézusra tekint, elfogja a részvét. Azontúl szíves akarattal és szeretettel hordozza Krisztus keresztjét. Mily nagy kitűntetés számunkra, Üdvözítőnk, hogy mindennapi kis keresztjeinket veled együtt hordhatjuk. Örömest osztozunk keresztedben és meggyaláztatásodban.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak

ÉNEK: Jámbor asszony siet hozzád,
kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
mennyi könnyet töröltem fel?

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Követte őt a nép és az asszonyok sokasága.” (Lk 23,27) A durva katonák és a csőcselék dühével bátran dacolva, Veronika isteni Mestere elé lép, kendőt nyújt neki, hogy letörölhesse arcát és enyhíthesse gyötrelmeit. Ezt a résztvevő jóakaratot és hűséget kívánja tőlünk is az igaz szeretet. Nem is törődünk többé mások hitetlenségével, gúnyolódásaival és fenyegetéseivel, hanem hűek maradunk, Uram, hozzád és Egyházadhoz.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel

ÉNEK: Földre roskadsz másodízben,
értem tűrő kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam!
Bűneimbe visszahulltam!

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„A mi bűneinkért sebesíttetett meg, a mi bűneinkért töretett össze.” (Iz 53,5) Mert bűneinkbe folyton visszaesünk, másodszor is leroskadsz, Uram, a kereszt terhe alatt. Add, hogy állhatatlanságunk szégyenét jóvátegyük, hűségesek legyünk hozzád, és jó feltételeinket a sírig megtartsuk.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

VIII. Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat

ÉNEK: Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
„Magatokat sirassátok!”

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Hozzájuk fordulván Jézus így szólt: Jeruzsálem leányai! ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatokon és gyermekeitek felett.” (Lk 23,28) Mily nagy okunk van nekünk is, hogy magunkon és lelkünk elhanyagolt állapotán sírjunk. Sokszor milyen könnyen elaltattuk lelkiismeretünk szavát. Add Uram, hogy komoly szavad mindig alapos önvizsgálatra indítson minket.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

ÉNEK: A keresztnek szörnyű terhe
harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
hogy a bűnből talpra keljek.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Erőm, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába.” (Zsolt 21,16) Az Úr Jézus pihegve, lélekszakadva harmadszor is leroskad, mert mi oly szánalmas állhatatlansággal bukdácsolva járunk a megismert igazságok útján, és oly szégyenletesen ragaszkodunk vétkes szokásainkon. Mily hősiesség van az Úrban. Végső erőfeszítéssel tart a Golgotára! A véres kereszt legyen intő jelünk: Inkább meghalunk, de bűnt soha többé el nem követünk.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

X. Jézust megfosztják ruháitól

ÉNEK: Megcsúfoltak ruha nélkül,
borzad szájad vad epétől.
Tisztes mérték, szent szemérem,
mindig, mindig maradj vélem!

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Szétosztották egymás között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.” (Zs 21,19) „Enni nekem epét adtak, szomjúságomban ecettel itattak.” (Zs 68,22) A háromszor szent és szemérmes Jézust hiúságunk és könnyelműségünk vetkőzteti le. Epével és ecettel az evésben és ivásban való ínyencségünk és mértéktelenségünk itatja Üdvözítőnket. Uram, nem prédáljuk el többé égi ruhánkat, a megszentelő kegyelmet. Mezítelenséged kínjaira kérünk, öltöztesd fel lelkünket erényeid szépségébe.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

XI. Jézust a keresztre szegezik

ÉNEK: Édes Jézus drága testét
véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
szent keresztfa, sírva áldunk.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl, melyen az élet halni szállt, s megtörte holta a halált.” (Vexilla regis) Ég és föld között felmagasztalva függ a Megfeszített. Karját ölelésre tárja. Ajkát a megbocsátás szavára nyitja: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,24) Lándzsával átdöfött Szíve sebét menedékül adja, hogy kísértésekben, veszedelmekben mindig oda siessünk. Uram, keresztre feszítésed a mi művünk volt. A jövőben könnyeidben és véredben megtisztult lelkünk szívesen vállalja a szenvedést veled és érted.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

XII. Jézus meghal a kereszten

ÉNEK: Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből!
Ki szakaszt el szerelmétől?

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Jézus így szólt: Beteljesedett! És lehajtván fejét, kiadta lelkét.” (Jn 19,30) Beteljesedett a nagy keresztáldozat, megváltottál, Isten gyermekei és az örök boldogság örökösei vagyunk. Halálod, Uram azt hirdeti, hogy nagy volt a lelkünk ára. Add, hogy mindig mint pótolhatatlan kincsünket gondozzuk.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről és fájdalmas anyja ölébe fektetik

ÉNEK: Keresztfádról már levesznek,
szent Szűz szívén pihen tested.
Bár pihennél midig nálam,
tiszta szívem templomában.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Szűzanyám, esengve kérlek, hathatósan vésd szívembe Szent Fiadnak sebeit.” (Stabat Mater) Jézus szent testét leveszik a keresztről, és a fájdalmas Anya fogadja ölébe. A Szent Szűz tartja, imádja szent Fiát; nézi, csókolja sebeit. Az ő szíve az égő mécs a kereszt tövében. Fájdalmas égi Anyánkról sohasem feledkezünk el; az ő karjaiban kívánunk majd meghalni.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

XIV. Jézus holttestét sírba teszik

ÉNEK: Már a szent test sírba téve,
újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra,
halált, pokolt letiporja.

V. Imádunk téged Krisztus és áldunk téged.
R. Mert szent kereszted által megváltottad a világot.

„Volt pedig azon a helyen, ahol őt megfeszítették, egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelybe még senki sem feküdt. Azért oda tették Jézust.” (Jn 19,41–42) A sziklafalba vájt új sírba fektetik az Urat, és gyolcsba takarják. Mint a tiszta sír az Úr testét, úgy fogadjuk tiszta szívünkbe az Urat, amikor a szentáldozásban hozzánk tér. Úgy is akarunk élni, hogy tetteinkből lássák: Jézus lakik szívünkben.

V. Könyörülj rajtunk, Uram!
R. Könyörülj rajtunk!

Befejezés

ÉNEK: Uram, hiszlek és reméllek,
és szerelmem, neked élek.
Szánom-bánom minden vétkem,
légy az enyém egykor égben.

Tekints le, kérünk, Uram, családodra, amelyét a mi Urunk Jézus nem tétovázott magát a bűnösök kezére adni, és a kereszt gyötrelmeit elvállalni! Kérve kérünk Urunk, Jézus Krisztus, legyen erőnk keserves kínszenvedésed; az védjen, őrizzen és oltalmazzon meg minket. Szent sebeid legyenek az étel és ital, amely táplál és gyönyörködtet, Hulló szent véred legyen minden vétkünk tisztogatója és elégtétele. Halálod legyen örök dicsőségünk. Ámen!