Magyarázat
Amint a passió drámaian felidézte a kínszenvedés és üdvözítő halál történetét, úgy a húsvéti játék a feltámadásét. A nép zsoltárt énekelve várakozik. A három kenetvivő asszony megszemélyesítői (liturgikus ruhákban, hátukon vélummal, kezüket mintegy edényt víve betakarják) közelednek a szent sírhoz. Ott két angyal (dalmatikában) fogadja őket. Két asszony a tanítványokhoz (kórus) megy a feltámadás hírével. A harmadik, Magdolna a sírnál marad, keresi az Urat. Krisztus megszemélyesítője (pluviáléban), megszólítja, majd az apostolokhoz küldi őt üzenetével. Magdolna megviszi a hírt, az apostolok pedig meghirdetik: Krisztus feltámada mind ő nagy kínjából. A nép, az egész világ átveszi az öröméneket.
Kotta
(Asszonyok:) Ki fogja elhengeríteni az ajtóból a követ, mely a szent sírt elfödi előlünk? (Angyal:) Kit kerestek a sírban, ó Krisztus-tisztelők? (Asszonyok:) A Názáreti Jézust, a Megfeszítettet keressük, ó ti mennylakók! (Angyal:) Nincsen itt, föltámadt, amint előre megmondotta. (Rámutatva az üres sírra és a gyolcsokra:) Jöjjetek és lássátok a helyet, hol az Úr nyugodott a sírban. Menjetek és jelentsétek, hogy feltámadt, alleluja, alleluja. (Asszonyok a tanítványokhoz:) A sírhoz mentünk siránkozva, angyalt láttunk örvendezve, ki azt mondta nékünk, hogy föltámadt Jézus. (A Mester:) Miért sírsz, ó asszony? Kit keresel, Mária? (Mária Magdolna:) Ó, Mester! (A Mester:) Ne érints engem! Menj, és mondd el enyéimnek: felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz. (A Tanítványok:) Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon? (Mária Magdolna:) Az élő Krisztusnak sírját, s a Fölkentnek láttam glóriáját. (Tanítványok:) Mária... (Mária Magdolna:) Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat. (Tanítványok:) Mária... (Mária Magdolna:) Feltámadt reményem, Krisztus, Galíleába elétek indult. (Tanítványok:) Krisztus feltámada mind ő nagy kínjából. Ezen mi is örüljünk, Krisztus legyen reményünk, kirelejszon. (Nép:) Krisztus feltámada...
(2) Még nyelvemre sem jön a szó, / már előtted tudva van,
mindenfelől jól bezárva / tart kezed minduntalan.
(3) E tudásod meghaladja / elmémet, s csodálkozom,
hová mennék, merre futnék / színed elől, nem tudom:
(4) Hogyha felhatok az égbe, / ott talállak tégedet,
ha leszállnék a mélységbe, / látnám jelenlétedet.
(5) És ha messze tengeren túl / szállnék hajnal-szárnyakon,
oda is jobbod visz engem, / s az tart fenn mindenkoron.
(6) És ha mondom: a sötétség / talán elföd engemet,
nem föd el, mert a sötét éj / fényes napvilág neked!
(7) Dicsőség neked, ó Atya, / Fiú, s Szentlélek Isten,
miképpen kezdetben vala, / most és örökké, amen.
- Kíséret #1 (209.4 kB)
- Kíséret #2 (397.7 kB)