Népek megváltó Istene

Veni Redemptor gentium

Részletek

Ádventi népénekek
Himnusz
Dallam: Budai Psalterium, 15. század, csekély egyszerűsítéssel Forrás: ÉE 2 (73. oldal)

Magyarázat

Szent Ambrus úrjöveti himnusza. Az egyház egyik legősibb és legszebb éneke ádvent és karácsony titkáról. Ádvent végi zsolozsmában, lelkigyakorlatokon, december 24-i ájtatosságokon. 1–2. versszak: Egyedülálló, szűzi születéssel mutatott rá Isten Krisztusnak egyedülálló méltóságára. 3. versszak: Mária Isten kegyelméből szűz volt szülése előtt, szülésében és szülése után. 4. versszak: Mária méhében az Isten és az ő öröktől fogva alkotott Egyháza mintegy szent nászra lépett. Isten irgalma Krisztusban eltéphetetlenül összekötötte magát az emberiséggel (Vö. a 18 zsoltárral). 5. versszak: Krisztus, a Nap-Hűs megindul harci útjára. Leszáll a megaláztatások legmélyéig („szálla alá poklokra”), hogy aztán győztesen fölvigye az Atya trónjához a megváltott emberi természetet. 6. versszak: A Sátán elleni harcban hihetetlen eszközhöz nyúlt: Ő, a mindenható, ami gyarló, sebezhető testünket vette föl páncélként, hogy győzelmének jutalmaként saját erejét adhassa át. Mily szent csere: Isten azzá lett, ami mi vagyunk, hogy mi azzá legyünk, ami ő! 7. versszak: Itt fénylik szemünk előtt a betlehemi jászol. Mindnyájunk számára örök fény marad, ha a Krisztus isten-emberségébe vetett hit szívünkben megőrzi világosságát.

Felhasználási javaslat

A 7. verset csak december 24-én szőjük bele.

Kotta

(1) Népek megváltó Istene!
Szűztől születve megjelenj!
Csodálják minden századok:
Istenhez illő születés!

(2) Nem férfiúnak magja ez,
de titkon-való ihletés,
test lesz az örök szent Ige,
megvirágzik a szűzi méh.

(3) Áldott gyümölcse megterem,
de szüzessége megmarad,
erény zászlói fénylenek,
Templom, hol Isten megjelent!

(4) S a nászteremből ím kilép
királyi házból Vőlegény,
mint Isten-Ember, égi Hős,
hogy útját futva járja be:

(5) Megindul Atyja székitől,
s Atyjához ismét visszatér,
bejárva poklok mélyeit,
föl, az isteni trónusig.

(6) Ki az Atyával örök-egy
a test páncélját fölveszi,
mi testünk gyöngeségeit
örök erővel hatva át.

(7) (Csak dec. 24-től)
Immár fénylik te jászolod,
az éjből új nap támadott,
mit nem borít el semmi éj,
szünetlen hittel tündököl!

(8) (Meghajolva:)
Urunk, dicsérünk tégedet,
aki a Szűznek Fia vagy,
Atyádat és Szent Lelkedet
örökké, minden századon.

Ámen!