Küldé az Úristen

Mittit ad Virginem
Népénekek ádventre
Szekvencia Dallam: Cantus Catholici (1651) és Ulászló Graduále, 16. század, kissé könnyítve. Szöveg: Középkori szekvencia, a Kájoni Kancionále fordítása alapján. Forrás: ÉE 5 (75. oldal), GH

Második versszak: Isten országának legnagyobb ellensége, az ősbűn: a kevélység. Ez volt a Sátán vétke, s ezzel kísértette meg az első embert: „olyanok lesztek, mint az Isten!” Isten a kevélység által ütött sebet önmaga megalázkodása árán gyógyította meg (vö. Fil 2,5–8).

Két dallam váltakozik, mindegyiket először a kántor vagy az előénekesek éneklik, majd a nép folytatja.

Kotta

(1a) Küldé az Úristen / gyors és hű szolgáját
Szűzhöz Názáretbe / Gábriel angyalát, sietve menjen el.

(1b) Hogy legyen követe, / és szóval hirdesse
az Úrnak csodáját, / a Szűznek jelentse:
hogy szűzen szülni fog.

(2a) Dicsőség királya / természet hatalmát
bírja, s felülmúlja, / és a bűn kovászát
közülünk elveszi.

(2b) Kevélyek trónjait / lerontja karjával,
Sátánnal harcba száll, / tapodja sarkával,
hatalmát megtöri.

(3a) „Menj el hát, Arkangyal, / ez új hírt hirdetni,
az ősi Írásnak / titkait jelentsd ki,
levéve fátyolát!”

(3b) „Üdvözlégy, Mária, / az Úr van teveled,
az Isten Fia lesz, / kit szülsz, a Gyermeked,
ne félj, fogadd be őt!”

(4a) Meghallván Mária / szólását Angyalnak,
igent mond, s anyja lesz / az Isten Fiának:
a várt Messiásnak.

(4b) Ki Tanácsadója / emberi nemzetnek,
Istene, Atyja lesz / föld színén élőknek,
békesség szerzője.

(5a) Akinek ereje / minket erősítsen,
és gyarló voltunkban / mindenkor megvédjen,
világ sok vétkétől.

(5b) Bocsásson meg nekünk / bocsánat szent Ura,
kegyelmét esdje le / kegyelmek Asszonya,
maradjon mivelünk!
Ámen, alleluja!