Oltárfosztás és mosás

Nagycsütörtök
Egyéb
Bibliai szakasz: Zs 21. Forrás: PK 111. oldal

Az „oltárfosztás” nemcsak a szenvedésre vonatkozó gyászszertartás. Legalább egyszer egy évben, a szentmise alapításának estéjén szeretettel megtiszteljük, meggondozzuk magát az oltárasztalt, az áldozatbemutatás helyét, s templomunk többi oltárát. E szertartás egyben felhívja figyelmünket arra, hogy egész évben ügyelnünk kell az oltár és a templom tisztaságára.

A pap (albában és vörös palástban vagy csak stólával) és kísérete a főoltárhoz megy. Előkészítendő: kancsóban víz, ampolnában bor, valamiféle illatos növény a víz elkenéséhez, vászonkendő. A pap először a főoltárhoz, majd a mellékoltárakhoz lép, a ministránsok segítségével az oltárról eltávolítja annak felszerelését és az oltárterítőt, majd vizet önt az oltár négy sarkára, azt az illatos növénnyel (vagy kezével) elkeni. Felszárítja kendővel, majd borral kereszt alakban leönti az oltár közepét.

A szertartás közben a 21. zsoltárt imádkozzuk a következő módok valamelyikén: a) antifónával recitálva, mint alább olvasható, b) olvashatja az ambótól egy pszalmista, s szakaszonként együtt válaszolunk az antifónával; ilyenkor az antifónát minden két vers után beiktatjuk, ahogy ezt zárójelben itt jelezzük; c) olvashatja a zsoltárt egy végtében egy lektor (a teljes zsoltárt lásd a psaltériumban!), vagy d) énekelheti egy pszalmista a virágvasárnapi traktus dallamon.

A zsoltárt megszakíthatjuk minden oltárnál, amikor a pap elvégezte annak megfosztását és megmosását. A pap az oltár lépcsőjénél rövid fohászt mond az alábbiak szerint, majd folytatódik a zsoltár.

Kotta

21. zsoltár

(1) Istenem, Istenem, miért hagytál el /engem, *
miért vagy messze kiáltásom /szavától?
(2) Én Istenem, napestig kiáltok, és meg nem /hallgatsz, *
kiáltok éjjel is, és nincsen nyugo/vásom. (ANT.)
(3) Én pedig féreg vagyok már, és nem is /ember, *
emberek gyalázata és a nép megve/tettje.
(4) Mindnyájan, akik látnak engem, megcsúfolnak /engem, *
szájukat elhúzván fejüket hajto/gatják (ANT.)
(5) „Az Úrban bízott, /mentse meg, *
szabadítsa meg, ha kedve/li őt!”
(6) Azért ne távozzál messze tőlem, †
mert szenvedésemnek ideje eljött, *
és nincs, aki megsegítsen /engem. (ANT.)
(7) Elszáradt, mint a cserép az én torkom, †
nyelvem az ínyemhez /tapadt, *
a halál porába vetettél /engem.
(8) Mert körülvettek engem az /ebek, *
a gonoszok gyülekezete reám /szállott. (ANT.)
(9) Átlyuggatták a kezemet és /lábamat, *
és megszámlálták minden /csontomat.
(10) Csak néznek és szemlélnek /engem, *
elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot /vetettek. (ANT.)
(11) De te, Uram, ne légy messze /tőlem, *
én Erősségem, az én védelmemre /siess!
(12) Ragadd el a kard élétől, ó Isten, az én /lelkemet, *
s mi bennem a legdrágább, az ebek hatal/mától. (ANT.)
(13) Mind, ti istenfélők, dicsérjétek az /Urat, *
mert nem utálta meg és nem nézte le a szegénynek könyör/gését.
(14) És nem fordította el az orcáját /tőle, *
s midőn kiáltott hozzá, meghall/gatta. (ANT.)
(15) Dicsérik az Urat, akik őt /keresik, *
él az ő szívük örökkön-/örökké.
(16) Megemlékezik az Úrról, és megtér hozzá a föld minden /határa, *
a népek családjai hódolnak /néki. (ANT.)
(17) Mert az Úré az /ország, *
és ő uralkodik a nemze/teken.
(18) És az én lelkem őne/ki él, *
és az én magzatom néki /szolgál. (ANT.)
(19) És hirdettetik az Úr a jövendő nemze/déknek, *
a népnek, mely egykor /születik.
(20) Hogy megismerjék az Úrnak /hűségét, *
és mindazt, amit közöttünk /végbevitt. (ANT.)

Amikor a pap elkészült egy-egy oltárnál, a zsoltár olvasását (éneklését) meg-szakíthatjuk, s a pap az oltár lépcsőjénél ezt mondja:

Segítsen minket Szent N. (az oltár patrónusa) közbenjárása, hogy bőségesen részesüljünk e szent napokban Urunk üdvözítő szenvedésének és dicsőséges feltámadásának kegyelmében. R. Ámen!

Ezután a zsoltározás folytatódik, míg a pap a következő oltárhoz indul. Az utolsó oltár megfosztása és megmosása után a szertartás némán ér véget.