A keresztfához megyek

Népénekek a Fájdalmas Anyáról
Népének
Népénekek Nagyhétre
Népének
Dallam: Bozóky Mihály. Szöveg: Tárkányi Béla. Forrás: ÉE 91 (168. oldal)

Ének a Fájdalmas Szűzről. „És így szólt Simeon Máriához: A te lelkedet pedig tőr fogja átjárni, hogy feltáruljanak sok szív gondolatai.” (Lk 2,34-35) A mi szívünkből milyen gondolatok tárulnak fel, mikor e fájdalmas lelkű Máriát szemléljük? Nekünk romlásunkra vagy feltámadásunkra lett Jézus keresztjének jele?

Ájtatosságokon, nagyböjti misék végén.

Kotta

(1) A keresztfához megyek,
mert máshol nem lehetek,
nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó Szűzanya,
fájdalom közt bágyadozva,
tőr veré át lelkedet.

(2) Mely gyötrelem volt neked
isteni szülöttedet
látni szegény jászolban.
S midőn annyi ellenségek
romlására esküvének:
tőr veré át lelkedet.

(3) De midőn ezek felett
láttad, mennyit szenvedett,
szenvedett az ártatlan:
láttad őt a Kálvárián
két lator közt a keresztfán,
kínodat ki mérje meg?!

(4) A nap elsötétedett,
ennyi kínt nem nézhetett,
borzadván rengett a föld.
Sírt, kesergett, gyászolt minden
az egész nagy természetben:
de gyötrelmed nagyobb volt!