Király zászlói lengenek

Vexilla Regis prodeunt
Népénekek a szenvedés idejére
Himnusz Népénekek Nagyhétre
Himnusz Dallam: Budai Psalterium, XV. század. Szöveg: Venantius Fortunatus, VI. század, Babits Mihály fordítása, kissé igazítva a dallam szerint. Forrás: ÉE 78 (153. oldal)

Himnusz a szent Keresztről („Vexilla Regis prodeunt”). A gyalázat Fája az Egyház szemében már a dicsőség jelvénye: benne van üdvünk, életünk, feltámadásunk. A 6. vers szerint a Kereszt mintegy mérleg volt, melynek egyik serpenyőjében a Sátán a bűnöket vetette, de Krisztus áldozata ezt kiegyenlítette, sőt végtelen értékkel túl is haladta amannak súlyát, s így elvette a pokoltól remélt jussát. A 7-8. vers a „gyümölcstermő” keresztfának elragadtatott ünneplése: igen, a kegyelmek, a szép erények, a megváltott hívek az az „ezer gyümölcs”, melyet e Fa hozott.

Kotta

(1) Király zászlói lengenek,
villog titkával a kereszt,
rá testben fölfeszíttetett,
ki minden testet alkotott. Amen.

(2) Szögekkel verve tagjai,
kinyújtva lába és keze:
itt függ a véres áldozat,
ki a megváltás ára volt.

(3) A lándzsa szörnyű vashegye
itten sebezte oldalát,
vérrel és vízzel áradott,
lemosni bűneink sarát.

(4) Betellett Dávid jóslata,
amelyet egykor énekelt,
hirdetvén minden nép között:
“Fáján országol Istenünk!”

(5) Ó fényességes, drága Fa,
király vérével bíboros,
te méltó törzsről származol,
hogy érintsd szentelt tagjait.

(6) Te áldott, kinek ága közt
váltságunk díja lebegett,
te lettél teste mérlege,
s a poklot megrabolta fád.

(7) Szent kérged ont jó illatot,
ízed a nektárt győzi le!
Ezer gyümölccsel boldogan
tapsolnak győztes karjaid!

(8) Üdvözlégy oltár, szent Kereszt,
melyen Ő dicsőn szenvedett,
rajtad az Élet halt halált,
s holtával szerzett életet.

(9) (Meghajolva a Szent Kereszt felé:)
Ó szent Kereszt, te egy remény,
a szenvedés szent idején
növeld a jókban javaid,
s töröld a bűnös vétkeit!

(10) Háromságos nagy Istenünk,
dicsérnek téged mindenek,
kiket megvált a szent Kereszt:
vezérelj minket szüntelen. Ámen.