Kotta
A régi embert megújítva jön az Üdvözítő a keresztséghez, hogy a megromlott természetet a víz által helyreállítsa, romolhatatlan köntösbe öltöztetvén minket.
Téged, ki lélekkel és tűzzel tisztítod ki az emberből a fekélyt: Téged, mint Istent és Megváltót, mindannyian dicsőítünk.
A Keresztelő megremeg, s nem meri érinteni az Isten szent homlokát, hanem félelemmel kiált: Szentelj meg engem, ó Üdvözítő!
A Kígyónak fejét összetörte az Üdvözítő a Jordán vizében, annak hatalmából kiragadván mindeneket.
A Jordánnak partján állott a boldog János, fényességbe öltözve, míg az Üdvözítőt keresztelé. „Keresztelj engem, János, keresztelj, s én megáldalak téged! És te, Jordán, örvendezve fogadj vizedbe engem!”
Kereszteli a vitéz Királyát, a szolga Urát, János az Üdvözítőt; a Jordán vize elámul, tanúságot tesz a Galamb, s hangzik az Atyának szózata: Ez az én Fiam!
A vizek forrásai megszentelő erőt nyertek, midőn Krisztus megjelent dicsőségében a földkerekség előtt. Merítsetek hát vizet az Üdvözítő forrásából, mert megszentelet minden teremtményt Krisztus, a mi Istenünk.
Antifónák a zsolozsmából.