Adj békét

Da pacem
Évközi 24. vasárnap
Introitus
Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Sirák 36,18; Zs 121,1–2.7 Forrás: ÉE 592 (744. oldal), GH 364 (342. oldal)

A béke: a rendből jövő nyugalom, Isten legnagyobb földi ajándéka. Rend és béke Isten és ember között, rend és béke az emberi lélekben, rend és béke ember és ember között, rend és béke ember és természet között. Ezt ígérték az Újszövetség áldásaként a próféták, s ezt kéri most az új Izráel, az Egyház, az ő fiainak a szentmisében. De nemcsak kéri, hanem adja is: itt állunk a templom küszöbén, a szentmise küszöbén, a szentmise bőségese ontja a kegyelmeket. A templom egyben a mennyország küszöbe, ahol teljessé válik a béke, ahol megvalósul az igazi „Béke Városa” (=Jeru-Sálem).

Kotta

Adj békét azoknak, kik reád várnak, hogy igazmondónak bizonyuljanak prófétáid! Hallgasd meg, Uram, szolgádat, s népednek, Izraelnek könyörgését.

(1) Vigadtam, amikor azt mondották / nékem: *
„Fölmegyünk az Úrnak / házába!”
(2) Itt állnak immár / lábaink *
a te csarnokaidnak küszöbén, ó Jeru/zsálem!
(3) A te erős falaid közt honoljon / békesség *
és magas tornyaidban legyen mindig / bőség! ANT.

Dicsőség az Atyának és / Fiúnak, * és Szentlélek / Istennek.
Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / ámen! ANT.