Könyörgött Mózes az Úrnak

Precatus est Moyses
Évközi 18. vasárnap
Offertórium
Dallam: Recitatív tónus. Bibliai szakasz: Kiv 32,11–15 Forrás: GH 337 (317. oldal)

Mózes a mi örök közbenjárónk és engesztelőnknek, Krisztusnak előképe. Minden szentmisében valósággá lesz, hogy az Úr megengesztelődik, és elengedi a legnagyobb vészt, mely minket fenyegethet, a kárhozatot.

Kotta

(Repetenda-dallamon:)
Könyörgött Mózes az Úrnak, az ő Istenének / színe előtt, *
és azt / mondotta:
(Verzus-dallamon)
Miért haragszol, Uram, a te népedre? †
Csendesítsd le lelked haragját, —
emlékezzél Ábrahámra, Izsákra / és Jákobra, *
kiknek megígérted, hogy nekik adod a tejjel és mézzel fo/lyó földet.
R. És megengesztelődött az Úr, és el/állt a vésztől, *
amit kimondott / népére.

V. Szólott Mózes és Áron, —
szólott Mózes és Áron a nép egész gyüleke/zetéhez, †
járuljatok az Isten elé, —
mert az Úr felsége megjelent a felhőkben, *
és meghallgatta sóhajtozásotokat abban az i/dőben. R.

V. Mondta az Úr Mózesnek: —
kegyelmet találtál színem előtt, †
és mindenkinél jobban ismer/lek téged. (Repetenda nélkül tovább:)

V. És Mózes sietve leborult a földre, és imádta az U/rat, mondván: *
Tudom, hogy ezerszeresen irgalmas vagy, —
s elveszed a gonoszságot és a bű/nöket. R.