Magyarázat
A földi élet zűrzavarában, sötétségében, félelmei között élő ember adományaival együtt Isten elé teszi az egész létét fenyegető bajait is. Az áldozat része az is, hogy elismerjük: csak tőle várhatunk világosságot az élethez, és menekülést az örök haláltól.
Kotta
Világosítsd meg szemeimet, –
nehogy egyszer elaludjam a halálban; †
R. ne mondhassa az én / ellenségem: *
hatalmat vet/tem rajta.
V. Meddig felejtsz el engem, Uram, / íly nagyon? †
Meddig kell még gondok közt lenni lel/kemben? R.
V. Tekints reám, és hallgass / meg engem, †
én éneklek az Úrnak, aki jókat a/dott nékem. R.
- Kíséret #1 (136.2 kB)