Dícsérd, Sion, Megváltódat

Lauda, Sion
Úrnapja
Szekvencia
Dallam: Budai Psalterium, XV. század, kissé egyszerűsítve. Szöveg: Szedő Dénes átdolgozása Babits Mihály és Sík Sándor fordítása alapján. Forrás: ÉE 577 (714. oldal), GH 239 (233. oldal)

Aquinói Szent Tamás fenséges verse, melyben az Oltáriszentség titkára tanítjuk önmagunkat és egymást, s egyben e titok szemlélése, az imádás és szeretet szavait fakasztja szívünkből.

A szekvencia utolsó, záró szakasza külön énekként is használható.

Kotta

I. Dicsérd, Sion, Megváltódat, vezéredet, pásztorodat, áldja hangos éneked. Ahogy bírod, akként merjed, bármi nagynak énekeljed, méltón nem dicsérheted. II. Nagy titokról szól az ének: élet élő kútfejének, a Kenyérnek hódolunk, Melyben midőn halni készül, magát adja örökrészül társainak Krisztusunk. 10a) Íme, étke angyaloknak, Kenyere lett vándoroknak, eledele jó fiaknak, ebnek adni nem való. 10b) Izsák ennek képe, árnya, áldozatra kész oltára, húsvét-bárány áldozása, s hulló manna, égi jó.
11a) Igaz Kenyér, legfőbb Pásztor, Jézus, óvj az elbukástól, te táplálj és te palástolj, s add, hogy a feltámadáskor legyen nálad kész helyünk!
11b) Te, ki mindent bírsz és értesz, földi létben táplálsz, éltetsz, add, hogy lássunk, Dicsőséges, s társulván a boldog néphez, lakomádban részt vegyünk.

I. dallam:
(3a) E: Legyen teljes, legyen zengő,
legyen vidám, s hozzá illő
szívből fakadt énekünk.
(3b) N: Annak titkát fontolgatva,
magát Jézus miképp adta
táplálékul minekünk.

II. dallam:
(4a) E: Az új Király asztalára
Kenyér szállott, égi Pászka,
elavult a régi már.
(4b) N: Fut az újtól, ami régi,
nap az éjjelt fölcseréli,
fut a fénytől a homály.

I. dallam:
(5a) E: Amit Krisztus tett az estén,
hagyta, hogy rá emlékezvén
cselekedjük mi is azt.
(5b) N: Áldás fakadt törvényéből,
így lesz borból és kenyérből
üdvösséges áldozat.

II. dallam:
(6a) E: Drága titka szent hitünknek,
testté-vérré lényegülnek,
bor s kenyér mi volt előbb.
(6b) N: Régi rend itt újnak enged,
szárnya lankad észnek, szemnek,
élő hitből végy erőt!

I. dallam:
(7a) E: Más és más, de nem lényegben,
csak jel szerint más színekben
mennybéli jók rejlenek.
(7b) N: Vére ital, teste étel,
mégis ott van teljességgel
mindkettőben Istened.

II. dallam:
(8a) E: Aki veszi, meg nem osztja,
meg nem töri, nem szakasztja,
oszthatatlan eledel.
(8b) N: Veszi egy és veszik ezren,
rövidséget nem lát egy sem,
fogyasztják, és nem fogy el.

I. dallam:
(9a) E: Veszik jók és veszik rosszak,
csakhogy különféle sorsnak
részesei ők vele.
(9b) N: Rossznak halál, jónak élet
ilyen az egyforma étek
különböző ereje.