Magyarázat
Szent Miklós püspökről (december 6., lásd „Sanctorale”-t). A keleti Egyház nagy szentjéről három, egymással szorosan összetartozó jellemvonást jegyeztek fel életrajzai: szigorú önfegyelmét (böjt, vezeklés), rendíthetetlen igazhitűségét, ortodoxiáját a tévtanításokkal szemben (niceai zsinat) és mindenkire, de főleg a védtelenekre kiáradó irgalmas szeretetét. Fontos tanítás ez ma is papoknak, világiaknak egyaránt: a három erény csak egymást támogatva eredményez hiteles és kiegyensúlyozott keresztény életet.
Kotta
(1) Szent Miklós püspök élt nagy szentségben, Isten kegyelmében,
böjtölvén sokat egész életében.
(2) Sok szép kincseit Jézus nevében szegényeknek adta,
bajban levőket gondjába fogadta.
(3) Püspökségében az igaz hitet mindhalálig védte,
tévedés ellen bátran harcolt érte.
(4) Adjon az Isten ilyen papokat az ő országának,
jó püspököket Krisztus Egyházának!
- Kíséret #1 (544.8 kB)