Szent Magdolna elmene

Részletek

Népénekek Húsvétra
Népének
Dallam: Náray György, Sík Sándor fordítása. Forrás: ÉE 116 (190. oldal)

Magyarázat

Mária Magdolna: az „apostolok apostola” (apostola apostolorum), mert ő vitte meg az örömhírt az apostoloknak, s őt méltatta az Úr arra, hogy elsőként láthassa Jézust feltámadott testében.

Felhasználási javaslat

Rövidebb forma: 1-4 +12-15, egyébként inkább ájtatosságokban.

Kotta

(1) Szent Magdolna elmene ama reggel sírva,
s az Úr Jézust nem lelé a kinyílott sírban.

(2) Erre, arra sírva jár, nincsen nyugovása,
elvesztette Jézusát, nincs vigasztalása.

(3) “Hol lelem föl Jézusom, akit elvesztettem,
merre menjek, én szegény, keserűségemben?

(4) Erdőkön és hegyeken kiáltozom érted,
halmokon és völgyeken csak tégedet kérdlek.

(5) Tengerekre indulok, örvényekre szállok,
tenger mélye mit nekem, ha nyomodban járok!

(6) Újra a szent városon, mindig egy a járom:
Jézus, Jézus, merre vagy? szüntelen kiáltom.

(7) Merre láttad őt, felelj, fényes nap az égen,
te tudod tán, merre jár az én fényességem!

(8) Három—király csillaga, mutass nékem utat,
mert amíg fel nem lelem, szívem meg nem nyughat.

(9) Volna bár a vállamon szárnyam, mint a sasnak,
édes Jézus, utánad szállnék a magasnak.

(10) Levették a keresztről, eltemették sírba,
ah, de üres már a sír, elgördült a szikla.

(11) Mégis újra visszahív sírjához a lélek,
hátha mégis visszajő? Oda visszatérek.

(12) S míg a kertészt keresem, s “Uram hol van?” kérdem,
ő megszólít: “Mária!”, s megroskad a térdem.

(13) Ó háromszor boldog, én, Uram megismertem,
mennyei szent szeretet elárasztja lelkem.

(14) Jézust látni szüntelen: semmi sincs ily édes,
nincs boldogság, fogható lelkem öröméhez.

(15) Hogyha enyém Jézusom, enyém lesz az élet,
engedj, Uram, örökké egyesülni véled!”