Az Atyának egy Fiát

Népénekek a szenvedés idejére
Népének Dallam: XVIII. századi, Tárkányi-Zsasskovszky után. Szöveg: Középkori latin alapján Tárkányi Béla, Fojtényi Kászon, igazítva. Forrás: ÉE 87 (162. oldal)

„Hóraének” Krisztus szenvedéséről. A zsolozsma jeles imaóráihoz (éjfél, hat, kilenc, tizenkét, három óra, alkonyat) kapcsolja a Passió egyes mozzanatait.

Főként ájtatosságokon. Magánimaként olvasható is.

Kotta

(1) Az Atyának egy Fiát, kit öröktől nemzett,
éjfél után elfogák igaz Istenembert.

(2) Messze futnak társai, elszakadva tőle,
ellensége éktelen csúfot űz belőle.

(3) Pilátushoz elvivék őt hat óra tájban,
s hamis tanúk vádolák, mint gonoszt, szavában.

(4) Megkötözvén két szemét, csapdosák orcáját,
rútul összeköpdösék szemének világát.

(5) Hogy kilenc volt, lárma lőn: “Csak feszítsd fel őtet!”
S a gonosz nép rá veres gúnyruhát terített.

(6) Tövisekből koronát tettek szent fejére,
keresztet visz vállain büntetés helyére.

(7) Volt tizenkét óra már, hogy keresztre vonták,
s két lator közt keresztfán fel is állították.

(8) Kínok miatt szomjazék, s ők epét adának,
annak, aki elvevé bűnét a világnak.

(9) Halálra ment délután három óra tájban,
“Fogadd, Atyám, lelkemet!” mondta végszavában.

(10) Pogány vitéz oldalát tőrrel átlyukasztá,
rengett a föld és a nap fényét elfogyasztá.

(11) A keresztről levevék még aznap délestén,
életadó szent testét sziklasírba rejtvén.

(12) Nézd, ó bűnös, így hal ő, kiben élet támad,
sírj fölötte, s törje meg szíved a bűnbánat.