Bevezetés Virágvasárnapra

Ma Virágvasárnap van, a Nagyhét ünnepélyes megnyitása. Krisztus Urunk e napon bevonult Jeruzsálembe, hogy ott megkezdje üdvösséghozó, szent szenvedését, azt a szenvedést, mely diadalt aratott a Sátán, evilág fejedelme fölött. Egyházunk liturgiája megjeleníti e nagy nap eseményeit. Elsősorban azért, hogy emlékezzünk rájuk, ne feledkezzünk meg semmiről sem, amit Üdvözítőnk értünk, kizárólag értünk tett. Másodsorban azért, mert Krisztus mindnyájunkat maga köré akar gyűjteni e bevonuláskor: azt akarja, hogy mi legyünk ma az őt kísérő tömeg, s megilletődött lélekkel ajánljuk fel szívünk dicsérő énekét. De igazából ennél még többről van szó. Krisztus azt akarja, hogy az ő szenvedését és feltámadását folytassa az idők végezetéig az Egyháznak, az ő titokzatos Testének minden tagjában. Ezért ma meghív bennünket az Egyház: akartok-e az Úr társaiként ti is végigvonulni a szenvedés útján, hogy bejuthassatok majd egykor az örök Húsvétba?

A körmenetet ősi keresztény himnusz éneklése kíséri végig, mely elmondja az eseményeket, és rögtön azok értelmét is figyelmünkbe vési. Közben pedig megjelennek majd szemünk előtt is ezek az események. Tartsuk tehát kezünkben a zöldellő és virágzó ágakat, s lépjünk mindnyájan Krisztus királyi útjára.

Imádság a mai nap misztériumainak ünneplése előtt:
Add meg nekünk, Istenünk, hogy szívünk teljes odaadásában valóban felfoghassuk a szent liturgiában megjelenő események értelmét. Hirdessék a zöldellő ágak és a virágok, hogy megváltó Királyunk, Jézus Krisztus harcba szállt a halál fejedelmével, a Sátánnal, és legyőzte őt saját halála által. Kiáltsák az olajfaágak szó nélkül is, hogy Jézusban az isteni irgalom és gyógyítás kenete az egész emberiségre kiáradt. — Kérünk, mennyei Atyánk, hogy szent Fiad által, akinek tagjai vagyunk, a bűn és a halál fölött győzelmet aratva mi is eljuthassunk a dicsőséges föltámadásra. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen!