Atyám, ha el nem múlhat

Pater, si non potest
Virágvasárnap
Kommunió
Dallam: Graduale Romanum. Bibliai szakasz: Mt 26,42; Zs 21 Forrás: GH 134 (129. oldal)

„Ki tudjátok-e inni azt a kelyhet, amelyet én iszom?” — kérdezi Krisztus. Az Eucharisztia kelyhének vétele a szenvedő Krisztussal egyesít.

E tétel helyett szükség esetén vehető: „A kenyér, amelyet én adok”.

Kotta

Atyám, ha el nem múlhat e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!

(1) Istenem, Istenem, miért hagytál el engem *
miért vagy messze kiáltásom szavától?
(2) Én Istenem, napestig kiáltok, és meg nem hallgatsz *
és éjjel, és nem figyelsz reám?! ANT.

(3) Mert körülvettek engem az ebek *
a gonoszok gyülekezete reám szállott.
(4) Átlyuggatták kezeimet és lábaimat *
és megszámlálták minden csontomat. ANT.

(5) Szabadíts meg engem az oroszlán szájából *
és a vadak támadásától engem, megalázottat!
(6) És én hirdetem a te nevedet atyámfiainak *
az egyháznak közepette dicsérlek Téged. ANT.

(7) Akik félitek az Urat, dicsérjétek Őt *
Jákobnak ivadékai, dicsőítsétek Őt!
(8) Emlékeznek és az Úrhoz térnek a föld minden határai *
és hódolnak előtte a népek családjai. ANT.

(9) És az én lelkem őneki él *
és az én magzatom néki szolgál.
(10) És hirdettetik az Úr a jövendő nemzedéknek +
hirdetik az egek az ő igazságát a népnek, mely egykor megszületik *
melyet majdan az Úr teremt. ANT.