Könyörülj, Istenem, én bűnös lelkemen

Népénekek nagyböjtre
Népének Dallam: XVII. századi, népi gyűjtésekkel egybevetve. Szöveg: Illyés István után. Forrás: ÉE 71 (146. oldal)

Az 50. (bűnbánati) zsoltár más feldolgozása. A temetések legismertebb körmeneti éneke. A felfokozott költői képekben a méltatlanságát átélő bűnbánó ember mély érzelme szólal meg.

Bűnbánati ájtatosságokon.

Kotta

(1) Könyörülj, Istenem, én bűnös lelkemen,
szánakozz immáron szomorú szívemen,
haragodnak mennykövét, éles, hegyes tőrét
vedd vissza vétkeim büntető vesszőjét!

(2) Továbbá mosogasd bűnöktől lelkemet,
tisztítsd meg, gyógyítsd meg sebektől szívemet,
bűneimet megvallom, nyilván tapasztalom,
miattok nem lehet nyugságom, vígságom.

(3) Vétkeim lelkemet, mint kígyók, úgy marják,
mint éles tövisek, szívemet átjárják:
hová fussak színeidtől, fegyveres kezedtől?
félek és rettegek nagy ítéletedtől.

(4) Istenem, egyedül ellened vétkeztem,
előtted, ellened, gonoszt cselekedtem;
kegyelmes Úristen! mi hasznod vesztemen?
irgalmazz s könyörülj én bűnös lelkemen!

(5) El ne vess engemet isteni színedtől,
meg ne fossz, könyörgök, a te szent Lelkedtől,
tiszta szívet énbennem teremts, én Istenem,
ne tartsd fönn már tovább haragod ellenem!

(6) Szabadíts ki immár a halál torkából,
ments ki már bűneim kemény rabságából,
hogy csak neked élhessek, hozzád siethessek,
téged magasztalván, benned örvendhessek.

(7) Nyisd meg, ó, ajkamat szent dicséretedre,
ébreszd föl szívemet hő szeretetedre;
csak téged akarjalak, téged óhajtsalak,
téged szeresselek, téged kiáltsalak.

(8) Tudom, hogy bűnbánó szíveket látogatsz,
és kiket ostorral gyakorta sújtogatsz,
azok néked kedvesek, jóra érdemesek,
add Uram, Istenem, közülök lehessek.