Mi gyarló emberek

Népénekek nagyböjtre
Népének Dallam: Tárkányi-Zsasskovszky, népi gyűjtésekkel egybevetve. Szöveg: Tárkányi-Zsasskovszky. Forrás: ÉE 63 (137. oldal)

A megtérés első lépése az, hogy felismerjük: A mulandó javakhoz való ragaszkodást elhagyva, az örök javak felé kell fordulnunk. „ Menjünk ki tehát a városon kívül”, vagyis megszokott világias életünkből, hordozzuk Jézus gyalázatát, egyesülve az ő keresztútjával. Mert nincs itt a földön maradandó városunk, hanem a jövendő várost, az égi Jeruzsálemet kell keresnünk (vö. Zsid 13,13-14).

Ének hamvazkodásra, szentírási idézetek alapján. Második refrénjével az egész nagyböjtön át énekelhető.

Kotta

(1) Mi gyarló emberek, kik a földön élünk,
sok nyomorúságot és fájdalmat érzünk,
E világnak sok bajával küzdünk:
R) Emlékezzünk, porból lettünk, és hogy ismét porrá is kell lennünk. Emlékezzünk, e szent böjtben bűneinkből Istenhez kell térnünk.

(2) Nincs nékünk e földön sehol nyugodalmunk,
nincsen maradandó, állandó városunk,
mindnyájan csak jövevények vagyunk. R)

(3) Csak egyedül mennybe igyekezzék szívünk,
ott van elkészítve állandó hely nékünk,
munka után az örökös bérünk. R)

(4) Az egekben vagyon végtelen gazdagság,
melyet nékünk szerzett az isteni jóság,
ott vár reánk az örök boldogság. R)

(5) Ezt hallván, emberek, keljünk fel álmunkból,
szabadulást venni világ rabságából,
igyekezzünk csalárd hálójából! R)

(6) Felvirradtak reánk szenvedés napjai,
üdvösségkeresés alkalmas órái,
távozzatok, evilág pompái! R)

(7) Vétkeinkért böjttel testünk sanyargassuk,
a szolgálat alá szenvedéssel hajtsuk.
Istenünkhöz teljesen hódítsuk! R)