Tündöklő fényeknek

Inventor rutili

Részletek

Húsvét vigíliája
Himnusz
Dallam: Futaki Graduále, XV. századi. Szöveg: Prudentius. Forrás: ÉE 826 (1431. oldal), GH 153 (146. oldal)

Magyarázat

Prudentius himnusza a tűzszenteléshez. Húsvét az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap, ezért énekeljük: „királyi mennyboltod ragyog a holdfényben”. A templomban azonban, éppúgy, mint szívünkben, érzésvilágunkban még sötétség uralkodik. Csak Istentől várhatjuk az igazi fényt. Az új fényt meggyújtó szikra Kőből pattan ki (hajdan elő volt írva, hogy csak frissen csiholt szikrával gyújtható meg a húsvéti tűz!). A kő a Szentírásban Krisztus testét, szent emberségét jelenti. Így a „Kőből kipattant tűz” figyelmeztet, hogy csak Krisztus testében kereshetjük életünk fényét.

Felhasználási javaslat

A sekrestyében a következőképpen áll fel a menet: ceremonárius – ministránsok – turiferek – két akolitus (egyikük egy tálcán viszi az öt aranyos tömjénszemet, a másik a szentelőt) – a papság – a diakónus (kezében a háromágú gyertyatartó) – a librifer – a főcelebráns. Ne felejtkezzünk el a templomon kívül tartott tűzszentelésnél szükséges hangosító berendezésről. Az énekvezető és az előénekesek a mikrofonnál állnak. A templomban minden fényt kioltanak, a nép a templomon kívül, az új tűznél várakozik. Amint a papság megjelent, a következő himnuszt énekeljük.

Kotta

(1) Tündöklő fényeknek teremtője, Isten!
az idők ritmusát Te szabod meg bölcsen.
Lement már a nap, ránk tör a rút káosz:
add nekünk fényedet, add meg, jó Vezérünk!

(2) Bár számos csillaggal világítsz az éjben,
s királyi mennyboltod ragyog a holdfényben,
Kőből kipattant tűz mégis hirdeti:
a Kőből született tűz fényét keressük.

TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK.

Tűzszentelés

Könyörögjünk! Mindenható Úristen, a világ teremtője, a világosságnak és mind a csillagoknak alkotója, kinek szóval kifejezhetetlen hatalma által vette minden fényesség kezdetét, téged idézünk le saját teremtményeidre: nyisd meg ajkunkat, hogy nevedet magasztaljuk és dicsőségednek dicséretet mondjunk, hogy méltóképpen megülhessük ezt a szent szertartást, melyben a legszentebb éjszakának virrasztása alatt saját ajándékodból a húsvéti gyertyát felajánljuk néked. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. R. Ámen!

A tűz megáldása:
Isten, aki Fiad, vagyis a Szegletkő által adtad meg híveidnek a te fényességed tüzét, szenteld meg ezt az új tüzet, és engedd nekünk, hogy a Húsvét megünneplése által a mennyei vágyak fellángoljanak bennünk, s így az el nem múló fényesség örök ünnepére tiszta elmével eljuthassunk. Ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztus által. R. Ámen!

A tömjénszemek megáldása:
Jöjjön le, kérünk, mindenható Isten, ezekre a tömjénszemekre bőséges áldásod áradása, és ennek az éjszakának fényét te gyújtsd meg nekünk, láthatatlan újjáteremtő, hogy ez a fényáldozat, melyet ezen az éjszakán meggyújtunk, a te titokzatos világosságod hozzávegyülésével kapja meg ragyogását, házainkban pedig, ahová a megszentelő jelből egy részt elviszünk, űzze el az ördög csalárdságát, és közvetítse fenségednek erejét. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. R. Ámen!

(Ha az új-római rítus szerint a húsvéti gyertyával vonulunk be, akkor itt történik a tömjénszemek beillesztése: (1) Szent és dicsőséges (2) sebhelyei által (3) őrizzen (4) és védjen meg minket (5) az Úr Krisztus! Ezt követően meggyújtja a gyertyát a tűzről a következő szavakkal: A dicsőségesen feltámadt Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát!)

Bevonulás a templomba

Ha nem a húsvéti gyertyával vonulunk be, akkor a tűzről meggyújtják a háromágú gyertyát (szentháromsági jelkép!), s azt (illetve az új-római rítus szerint a húsvéti gyertyát) a diákonus kézbe veszi, s a menet élén haladva megindul a templomba. Eközben megismételhetjük a fenti himnuszt. A templom kapujában, közepén és szentélye előtt a menet megáll, s a diákonus fennhangon énekli egyre magasabban:

Krisztus világossága!

Az új-római rítus szerint eközben mindenki meggyújtja gyertyáját a húsvéti gyertyáról. A régi római rend szerint azonban ez csak az Exsultet megfelelő szövegrészénél fog történni, tehát a templomban ilyenkor csak a háromágú gyertya világít. A harmadik invokáció után énekelhetjük a körmeneti ének végét.

(3) Ez a jel megtanít: életünk reménye
Krisztusnak testében adatott meg nékünk,
ki Szegletkőnek hívatta önmagát,
melyből a fénytadó új szikra születik.

TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK.

(4) Fényt adsz most szemünknek, fénye vagy szívünknek,
Atyádnak sugarát tükrözöd a földön,
fogadd el, kérünk, amit a szent Egyház
krizmával fölkenve bemutat Tenéked.

TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK.