Magyarázat
Az Úr fölkelése (föltámadása és mennybemenetele) által győzelmet szerzett, övéit vígasságra vezette - víg lakomájuk a szentáldozás! -, a mennyben övéinek közbenjárója, védelmezője lett (3-4. vers), ő hordoz, ő vezet minket át a történelmen (6. vers), ül az Istennek jobbja felől (7-8. vers), s erejével, hatalmával „velünk marad minden nap, a világ végezetéig” (8. vers). Ennek biztosítéka az ő Testének vétele.
Kotta
Énekeljetek az Úrnak, alleluja, ki fölment az egek egébe, alleluja.
(1) Fölkél az Isten, és ellenségei szerte/futnak, *
és menekülnek orcája elől, kik őt /gyűlölik.
(2) Az igazak pedig vígan lakoznak, és ujjonganak az Isten /előtt, *
és gyönyörködnek /örömmel! ANT.
(3) Énekeljetek az Istennek, †
dicsérjétek az Úr /nevét, *
utat készítsetek annak, ki a felhőkön /vitetik.
(4) Örvendezzetek az ő színe előtt, †
ki árvák atyja és özvegyek /védője, *
Isten az ő szent lakó/helyén! ANT.
(5) Fölmentél a magasságba, fogva vitted a /fogságot, *
embereket nyertél aján/dékul.
(6) Áldott legyen az Úr minden /napon, *
ő hordoz minket, a mi üdvösségünk /Istene! ANT.
(7) Zengjetek Istennek, ki fölment az egek ege /fölé, *
íme, hallatja hangját, hatalmas /szózatát!
(8) Csodálatos vagy, Isten, a te szentélyedben, †
Izráel Istene, ő ad hatalmat és erőt /népének, *
áldott az /Isten. ANT.
- Kíséret #1 (690.4 kB)
- Kíséret #2 (144.1 kB)