Aki eszi

Qui manducat
Évközi 15. vasárnap
Kommunió
Úrnapja
Kommunió
Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Jn 6,57; Zs 22 Forrás: ÉE 596 (748. oldal), GH 325 (308. oldal)

Az áldozás az egyesülés (= communio) szentsége. Az áldozati lakoma, melynek asztalát nem mi, hanem az Úr, a mi jó Pásztorunk teríti meg nekünk, azzal az Istennel egyesít, akinek áldozatunkat bemutattuk. „S vele együtt minden javak hozzám áradnak” - melyeket a zsoltár énekel meg, miközben Őhozzá járulunk.

Kotta

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne, alleluja, alleluja.

(1) Az Úr az én Pásztorom, nincsen hiányom / semmiben, *
zöldellő réteken ád helyet / nékem.
(2) Csöndes folyóvizek mellett nevelt föl / engem, *
felüdítette az én / lelkemet. ANT.

(3) Az igazság ösvényein vezetett / engem, * az ő ne/véért.
(4) Ha a halál völgyében járok is, nem félek a / rossztól, *
mert te ott vagy / velem. ANT.

(5) A te vessződ és pásztor/botod, * megvigasztal / engem.
(6) Asztalt terítesz / nekem, * hogy szorongatóim szégyent / valljanak. ANT.

(7) Megkented olajjal / fejemet, * színültig töltöd / kelyhemet.
(8) És a te irgalmasságod kísér / engem, * életemnek minden / napján.
(9) Hogy az Úr házában / lakjam, * időtlen / időkig. ANT.