Hajtsd hozzám füledet

Inclina aurem
Évközi 13. vasárnap
Kommunió Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 30,3; Zs 30 Forrás: GH 316 (301. oldal)

Míg sóhajtozva viseljük földi lakozásunk terhét (vö. 2Kor 5,1–4), az Úrtól kérünk szabadulást, és ugyanakkor az áldozásban máris megtapasztaljuk, hogy „míly nagy, Uram, a te édességed sokasága”.

Kotta

Hajtsd hozzám füledet, Uram, és siess, hogy kiszabadíts engem!

(1) Tebenned bíztam, Uram, meg nem szégyenülök mindö/rökké, *
a te igazságod által szabadíts meg / engem!
(2) Hajtsd hozzám / füledet, *
siess, hogy kimentsél / engem! ANT.

(3) Mily nagy, Uram, a te édességed soka/sága, *
melyet elrejtettél a téged / félőknek.
(4) Melyet azoknak készítettél, akik benned / bíznak, *
s az emberek szeme láttára nekik / adod. ANT.

(5) Elrejted őket a te arcod rejte/kében, *
az emberek háborgatása / elől.
(6) Megoltalmazod őket a te hajlé/kodban, *
a nyelvek támadása / ellen. ANT.

(7) Szeressétek az Urat, minden szentjei, †
a hűségeseket megtartja / az Úr, *
és a kevélyen cselekvőknek bőségesen / megfizet.
(8) Bátran viaskodjatok, és erősödjék meg a / szívetek, *
mindnyájan, kik az Úrban / bíztok! ANT.