Dícsérő áldozatot áldozok

Circuibo et immolabo
Évközi 12. vasárnap
Kommunió Dallam: Gregorián típusdallam. Bibliai szakasz: Zs 26,6; Zs 26 Forrás: GH 311 (297. oldal)

Dicsérő áldozatunk akkor lesz teljessé, amikor azt átváltoztatva visszakapjuk. Szívünket ezért öröm tölti el, s ez az öröm kap hangot énekünkben, zsoltárainkban – s most, a kommúnióénekben is.

Kotta

Dícsérő áldozatot áldozok az Úr templomában, éneklek és zsoltárt mondok Uramnak, Istenemnek.

(1) Az Úr az én világosságom és szabadu/lásom, * kitől is / félnék?
(2) Az Úr az én életemnek oltalma/zója, * kitől ret/tegnék? ANT.

(3) Mikor közelítenek énreám az / ártók, * hogy testemet / megegyék.
(4) Kik engem háborgatnak, az én ellensé/geim *
megerőtlenülnek, és / elesnek. ANT.

(5) Ha tábor áll is / ellenem, * nem fél a / szívem.
(6) Ha harc támad / ellenem, * én akkor is / bízom. ANT.

(7) Egyet kértem az Úrtól, és azt ke/resem: *
hogy az Úr házában lakjam életemnek minden / napján!
(8) Hogy meglássam az Úrnak gyönyörű/ségét, *
és látogassam az ő / templomát!
(9) Mert elrejt engem az ő hajlé/kában, *
a veszedelem napján megoltalmaz engem az ő sátrának rejte/kében. ANT.