Bemegyek szent templomodba

Misekezdő és felajánlási énekek
Népének
Dallam: Tárkányi-Zsasskovszky. Szöveg: Bozóky Mihály. Forrás: ÉE 145 (221. oldal)

A katolikus templom nem egyszerűen a közösség gyülekezőhelye, hanem a fölséges Isten lakóhelye, szentélye, melybe a legmélyebb tisztelettel, megilletődöttséggel és szeretettel lép be a hívő. Előképe az ószövetségi Templom, melyben az Úr közvetlen jelét adta, hogy népe között akar élni.

Kotta

(1) Bemegyek szent templomodba Uram, szent oltárodhoz,
az aranyos oszlopok közt a királyi trónushoz.
Színed előtt leborulok, szegény bűnös, elnémulok,
tömjénfüstnek illatával néked, Uram, áldozok.

(2) Hogy szívemben fölgerjedjen az isteni szeretet,
piros véred harmatával öntözd gyarló szívemet.
Add, hogy lelkem tiszta legyen, soha többé ne vétkezzen,
választottak seregébe, engedd, hogy fölvétessem.

FELAJÁNLÁSRA:
(3) Bölcs Salamon kőtemplomot épített az Istennek,
hogy ott legyen lakóhelye a Szövetség-szekrénynek.
Elkeríté kárpitokkal, aranyozott szép láncokkal,
kerubinok ékesíték kiterjesztett szárnyakkal.

(4) Hát én, szegény, bűnös ember, mit építsek nevednek?
Szívem-lelkem fölajánlom az isteni Fölségnek:
szenteld ékes templomoddá, szent Léleknek hajlékává,
rendelt földi Egyházadban engedelmes szolgáddá!