Hálaadás a templombúcsú ünnepén

Elmélkedések Templomszentelés ünnepére
Elmélkedés
Forrás: ÉE 1139. oldal

Kotta

Mindenható örök Isten, Te az imádságnak ebben a házában mint minden jónak bőséges osztogatója lakozol, és Egyházadat, mit magad alapítottál, meg nem szűnő működéssel megszenteled. Valójában ugyanis az Egyház az imádságnak háza, melyet a látható templom-épület csak halványan sejtet: benne a Te dicsőséged lakozik, benne a megváltozhatatlan igazság székel. Ez az örök szeretet szentélye; ez ama Bárka, mely minket a világ özönvizéből kiment és az üdvösség kikötőjébe bevezet. Az Egyház a szeretett és egyetlen Jegyes, akit Krisztus vérével szerzett magának, akit Lelkével éltet, kinek ölében kegyelmed által újjászülettünk, kinél igéd tejével táplálkozunk, az élet Kenyerével megerősíttetünk, s könyörületességed segítsége megoltalmaz minket. A földön Vőlegényének segítségével Ő hűségesen vitézkedik, s az égben — mert Krisztus megkoronázza — örökkétartó diadalt ül. És ezért az angyalokkal és a főangyalokkal, a trónodnál állókkal és az Uralkodókkal, az égi sereg minden választott vitézével dicsőséged himnuszát énekeljük, végnélkül mondván: Szent, szent, szent!