Magyarázat
Mózes csak levetett sarukkal mert közeledni a csipkebokorhoz, ahol Isten megjelent. Jákob azon a helyen, ahol látomásban a mennyet látta, reggelre ébredve így szólt: „Valóban az Úr van e helyen, s én nem tudtam. Míly félelemmel kell tisztelni e helyet!” Az igazi keresztény lélek tudja, hogy ez a megrendült félelem és a szeretet nem zárja ki, sőt inkább erősíti egymást.
Kotta
Ó, mily félelemmel tiszteljük ezt a helyet! Ez az Isten háza, és kapuja a mennynek.
(1) Mily kedvesek a te hajlékaid, Seregeknek / Ura! *
kívánkozik és sóvárog az én lelkem az Úr csarnokai / után.
(2) Mert a madár házat talál magának, †
s a gerlice is fészket, hová fiait / helyezze, *
oltáraidnál, Seregek Ura, én Királyom és én / Istenem. ANT.
(3) Boldogok, akik a te házadban laknak, / Uram, *
örökkön örökké dicsérhetnek / téged.
(4) Nap és védőpajzs az Úr, az / Isten, *
kegyelmet és dicsőséget / ád az Úr. ANT.
Dicsőség az Atyának és / Fiúnak * és Szentlélek / Istennek.
Mikképpen kezdetben vala, most és / mindenkor, *
és mindörökkön örökké, / amen. ANT.
- Kíséret #1 (783.2 kB)
- Kíséret #2 (158.6 kB)