Népek megváltó Istene

Szent Ambrus úrjöveti himnusza. Az egyház egyik legősibb és legszebb éneke ádvent és karácsony titkáról. Ádvent végi zsolozsmában, lelkigyakorlatokon, december 24-i ájtatosságokon. 1–2. versszak: Egyedülálló, szűzi születéssel mutatott rá Isten Krisztusnak egyedülálló méltóságára. 3. versszak: Mária Isten kegyelméből szűz volt szülése előtt, szülésében és szülése után. 4. versszak: Mária méhében az Isten és az ő öröktől fogva alkotott Egyháza mintegy szent nászra lépett. Isten irgalma Krisztusban eltéphetetlenül összekötötte magát az emberiséggel (Vö. a 18 zsoltárral). 5. versszak: Krisztus, a Nap-Hűs megindul harci útjára. Leszáll a megaláztatások legmélyéig („szálla alá poklokra”), hogy aztán győztesen fölvigye az Atya trónjához a megváltott emberi természetet. 6. versszak: A Sátán elleni harcban hihetetlen eszközhöz nyúlt: Ő, a mindenható, ami gyarló, sebezhető testünket vette föl páncélként, hogy győzelmének jutalmaként saját erejét adhassa át. Mily szent csere: Isten azzá lett, ami mi vagyunk, hogy mi azzá legyünk, ami ő! 7. versszak: Itt fénylik szemünk előtt a betlehemi jászol. Mindnyájunk számára örök fény marad, ha a Krisztus isten-emberségébe vetett hit szívünkben megőrzi világosságát.